Váratlan esemény
(Victoria szemszögéből) Fényes volt a mai reggel is, ám mégis sötétség övezte a napomat. Hol a jókedv, a boldogság, az öröm, és a szeretet? Miért történnek meg olyan dolgok, amiknek nem kéne megtörténniük? Ezek a gondolatok jártak a fejembe, miközben a velem szembelévő fehér falat bámultam. Néhány fénycsóva szűrődött át az ablakon és a hosszú barna fürtjeimen játszadozott az erős napsugár. Melegség töltött el, ahogy az ablakon bámultam kifelé az utcán járkáló embereket. Vajon nekik is olyan az életük mint nekem? Elértek mindent amire vágytak? Mert én elértem. De valami mintha mégis hiányozna belőlem. Úgy érzem most már ideje lenne, ha lenne saját családom. Szeretnék férjet, gyerekeket. Szeretném hallani a kacagásukat, közös programokat szervezni. Már én se vagyok fiatal és a szüleimre se támaszkodhatok folyton. Egyszerűen csak szeretnék boldog lenni. Olyan nagy kérés lenne ez? Úgy érzem most már semmi sem lesz olyan mint, amilyen volt. Az ember ha felnő, csak a gondokkal ke